Megzenésített vers...
A banda aktuális kedvence. Nem sokkal az után, hogy megismertem a feleségemet, megmutatta kamaszkori verseit. Volt néhány költemény, ami beindította a fantáziámat, majd egy hosszú beszélgetés után összehoztuk ezt a dalt. A következő próbán megnéztük a többiekkel, majd ahogy mondani szoktuk, elgurult a gyógyszer. A dolog érdekessége, hogy a dal megszületésekor Petus épp külföldön tartózkodott, ezért jó barátunk, web-dizájnerünk, fotósunk, Kovács Gábor ült a dobok mögé. Remek volt. A dal második felében Benő és Kacsavlacz kiélhették magukat az instrumentális rész alatt. Koncerteken nagyon jól mutat a két gitáros, ahogy próbálja felülmúlni a másikat. Mi ilyenkor Dömével meghúzódunk Petus mellet és jót röhögünk a két Hendrix-imitátoron.
Tudom, sokakat izgat, hogy mi a fene az a ”K.G.”, de sajnos ez a kérdés nyitva marad. Annyit elárulhatok, hogy nem egy monogram, viszont annyira intim és bensőséges dolog, hogy jobban járunk, ha ez titok marad. Amúgy is jót tesz a dalnak egy kis balladai homály…