Az „Élő-Életlen” lemezről már jól ismert dal, ami abszolút koncert-kedvenc. Az új lemez előkészületekor úgy gondoltuk, hogy ez a tétel megér egy újabb misét, ezért felírtuk a számlistára. Ott is maradt. Felvétel közben vicces volt, hogy a keverő helységben mindenki ritmikusan bólogatott, miközben valamelyikünk a hangszerével küzdött. Persze Atya maximum a mutatóujjával hozta az egyeket, de ilyenkor lehetett tudni, hogy neki is tetszik a dal.