Mivel a zenekar többsége tíz napig a horvát tengerparton nyaral, nem várható túl nagy esemény a Végletek házatáján. Én azonban egy személyes háborút vívok az olvasottság érdekében, ezért hátországi felderítő módjára apró háttérinformációkat szivárogtatok ki legutóbbi lemezünk dalairól. Minden nap egy újabb dalt mutatok be, így épp letelik a tíz szüntementes nap. Jó olvasást!
2010. augusztus 21-én nagyszabású koncerten vettünk részt Hódmezővásárhelyen, a Kossuth téren, az ünnepi rendezvénysorozat keretein belül. Erre az alkalomra kértük meg Dr. Manczinger Máté zeneszerző barátunkat – aki mellesleg Petus egykori egyetemi csoporttársa – hogy komponáljon nekünk egy bevonuló zenét. Ez a rövid kompozíció túl jól sikerült ahhoz, hogy csak egy alkalommal csendüljön fel, majd elvesszen a feledés homályába, ezért úgy határoztunk, hogy az album felvezető tétele lesz. A hangulata kellőképpen sejtelmes, ezért remekül előkészíti a lemez eklektikus atmoszféráját. (Remélem, figyelitek a rendkívül sokatmondó halmozott jelzőket; akárcsak egy uncsi antik eposz…)